Visszatekintés
A magyarországi cigányság a második világháborúig nem rendelkezett állandó lakhellyel, vándorló életmódot folytatott. Iskolázottságuk alacsony volt, szakmát csoporton belül, tapasztalati úton sajátítottak el, nagy arányban vettek részt idénymunkák elvégzésében.
A második világháborútól 89-ig a kis cigány közösségek felszámolásra kerültek - kaptak lakást, kötelező 8 osztályt, kötelező munkahelyet. E mellett a hagyományos életmód elvesztésével, a kis közösségek felszámolásával, a gazdasági szerkezet átalakulásával a korábbi tudásuk, képességük java része elveszett.
89-től a piacosodó Magyarországon, a cigányság szaktudás és megtartó közösségek hiáynában egyre lejjebb csúszott, csúszik ma is, továbbá ez a folyamat jól felfogott politikai érdek, mert a kenyeret adó kéz számíthat a lojalitásra.

Előretekintés
Ha nem lenne oktrojált "szegregáció" ellenes hozzáállás, lehetőség lenne megfelelő mércével tanulmányi sikereket elérniük. (Elég nehéz ugyanúgy teljesíteni az iskolában egy 12 éves cigány gyereknek, aki nem kapott enni, nincs íróasztala, és iskola után 4 kistestvérére vigyáz, mint a többségnek). És egyúttal a közösségük épülhetne, kevesebb konfliktus lenne, mint ahogy ez történik a legtöbb nem cigány kisebbség esetében, ld szerb, német, horvát iskolák, települések, ünnepek stb.
Ha lenne a hátrányos helyzetű térségekben kisiskolás kortól tanulmányi ösztöndíj, etnikai hovatartozástól függetlenül. Ez esetben a gyerek tanulmánya nem csak vinne, hanem hozna is a háztartás fenntartásához, továbbá igazi perspektívát nyújthatna képzettség javításával a társadalmi felemelkedésre. Lehet, hozzájárulna bevándorlás révén a térség helyzetének javulásához.
Ha kötelező lenne a szakképzés minden közoktatásban résztvevőnek. Ezzel nekik is biztosított lenne az - egyébként gyakran jól fizető - szakmunkában való jártasság, és a többségnek is hasznára lenne, ha legalább valamihez értene, mármint a többség, mert manapság ez már nem jellemző. Mint ahogy a magyarországi magas munkanélküliségnek is az egyik fő összetevője, a szakképzett munkaerő hiánya a munkaerőpiacon.
Ha lennének nagyobb volumenű közmunka programok, célzottan a hátrányos helyzetű térségekben (u. m. gátépítés, csatorna és közmű kiépítés, közterület rendezés, erdőtelepítés) - ez eredményesen integrálná a cigány lakosságot a munka világában. Ehhez természetesen szakmai képzés kell társuljon, és a közmunka programok kifutása több választási cikluson átívelően kell, hogy megvalósuljon.
Ha újra lenne tömegsport Magyarországon, minden településen, mely szolgálná az egészséges életmódra nevelést, a közösség építést, a kultúrák közötti megismerést és párbeszédet, illetve a kiemelkedés lehetőségét.
Ha az igazságszolgáltatásnak lenne elrettentő ereje (három csapás stb), ezáltal a sok esetben kényszerűségből törvényellenes cselekedettel pénzhez jutók könnyebben választanák, amit ma lehetőség hiányában sem tehetnek meg - a törvényes boldogulás lehetőségét.
Ha az adórendszer nem büntetné a kistelepüléseket - a viszonylag magasabb fajlagos finanszírozás, és a helyben maradó adóbevételek minimális aránya miatt, ezen térségek infrastruktúrája rohamosan épül le.
Ha a közigazgatási szerkezet nem monopoláris lenne - Budapest és vidék - azaz szükséges és elkerülhetetlen, hogy a 93000 km2-en egynél több fejlett település, és ahhoz tartozó agglomeráció legyen, ennek híján a tőkekoncentráció stabilizálja egyes térségek hosszú távú elmaradott státuszát. Értelemszerűen a jelentősebb városok azok, amelyeknek bevételeik révén finanszíroznia kell az agglomerációt, lévén ez az agglomeráció, amely a városi ipar munkaerőforrását adja.