A magyar társadalmat sok minden terheli az alacsony jövedelmeken, magas adókon és a gyakran átgondolatlanul tevékenykedő, rendre nem társadalmi érdekeket kiszolgáló politikai elitjén túl. Ezen tehertételek közül a legjelentősebb talán az ipari forradalom idejét idéző közigazgatási- és település szerkezet. Sok más mellett ezen terület természetes fejlődésének elmaradásáért is joggal okolható a szocialista tervgazdaság, de ezen állapot fenntartásáért már nem.
Ezen nemkívánatos állapot egyértelműen politikai preferenciák miatt stabilizálódott az elmúlt húsz évben. Számolva a demagógia vádjával, legszembetűnőbb példaként ide venném a 4-es metró ügyét. Ez jelenleg 600 milliárd forintos tételt jelent a költségvetésnek. De nézzünk a lapok mögé.
Mire jó a 4-es metró Budapest lakosságának? Hogy kiváltson egyes jól működő és működtethető felszíni kötött pályás és autóbuszos tömegközlekedési lehetőségeket. Ez nem tűnik nyomós érvnek az új metró vonal mellett. (Ugyanitt megjegyzendő, hogy a metróépítés Európa keleti felén elsődlegesen nem tömegközlekedési igények kielégítésére épült, hanem óvóhelynek a hidegháborús félelemkorszak jegyében. Ezért húzódnak mélyen a föld alatt. A fajlagos építési költsége a kéregvasútnak lényegesen kisebb, ilyeneket építettek a kontinens nyugati felén. Továbbá a metróvonalak biztonságpolitikai problémákat is felvetnek ma - kiváló célpontjai lehetnek a nemzetközi terrorizmusnak.)
Mire jó a 4-es metró Magyarország lakosságának? A Budapesten kívül élő 8 millió embernek semmire.
Mire jó a 4-es metró a főváros vezetésének? Jó szlogen, pusztán azért, mert olyan sokszor és olyan régóta ígérgetik, hogy sokan már a magukénak érzik, noha nincs.
Kinek hozhat közvetlen hasznot a 4-es metró? Azoknak, akik annak leendő nyomvonalán tulajdonnal rendelkeznek, mert valamennyire felértékelődnek ezek az ingatlanok. Ezek között vannak olyanok, páran, akik jelentős tulajdonnal rendelkeznek ezen vonalon, a XI. kerületben.
Mit jelent 600 milliárd forint felhasználása az egyébként országosan legfejlettebb infrastruktúrával rendelkező városban, egy olyan beruházásra, amely ezt az aránytalanságot erősíti, melynek csak közvetett haszna mutatható ki, garantáltan nem megtérülő, és az ország lakosságára vetítve elenyésző csoportot érint? A lakosság 98%ának diszkriminálást. Maga a volumen másképp kifejezve: 20 egyetem építhető ennyi pénzből, vagy egy évig szakszerűen ellátható 300 000 hajléktalan, vagy építhető 300 km autópálya, vagy építhető 6000 jó óvoda, vagy korszerűsíthető 60 000 óvoda és iskola, vagy építhető 400 000 férőhely P+R parkoló, vagy korszerűsíthető az összes szakrendelő az országban. Sok olvasata van ennek a "mi lenne, ha?" kérdésnek, de könnyen belátható, hogy nehéz lenne rosszabbul felhasználni például ezt az összeget, mely az ország éves költségvetési bevételeinek több, mint 7%-át teszi ki. Az én olvasatom nem a fentiek közül való.
Eddig amellett érveltem, hogy a politika felelős a jelenkori Magyarországon jelenlevő infrastrukturális aránytalanságokért. Azért, hogy az ország érdemben két régióra osztható, ezek Pest megye és Budapest, és a többi.
Most egy gondolatkísérletre szeretném hívni az olvasót. Mi lenne, ha...
Mi lenne, ha Magyarországon nem egy, hanem 5-10 olyan város lenne, mely bőséggel kínál munkahelyet, mely vonzza a befektetőket, mely könnyen megközelíthető, ahol van választék - kulturális, szolgáltatási, szabadidős, oktatási területeken? Mi lenne, ha ezen városok agglomerációjuk felől kényelmesen és gyorsan megközelíthető lenne? Mi lenne, ha a helyi és környéki tömegközlekedés a város költségvetését terhelné, azaz annak használói egységes városi adó befizetése mellett egyéb térítés-mentesen vehetnék igénybe? Mi lenne, ha ezen városok közti közlekedés közvetlenül, autópályán megoldott lenne?
Szívesen költöznénk ilyen városba, utóbb szívesen költöznénk ki az agglomerációba, birtokba vennénk a vidéket, gondoznánk, személyes életterünk jelentősen nőne, közelebb kerülnénk a környezetünkhöz és inkább védenénk, gondoznánk azt. És, nem utolsó sorban, megkezdődne a jelenlegi jövedelmi és hatalom koncentrációval ellentétes, az egész társadalmat felemelő folyamat. Hozzáállás kérdése. Ez az én olvasatom.
