Kérem, hogy levelemet tekintsék a bevándorlással kapcsolatos nemzeti konzultáció kérdéseire adott válaszomnak. Remélem, hogy visszajelzésemet valamekkora részben használhatónak fogják találni és elnézik nekem a biztosított kereteket átlépő terjedelmet és hivatalos kompetenciám hiányát. Az állításaim szubjektív helyzetértékelések. A helyzetértékelésem abből a meggyőződésből fakad, hogy a XXI. században a nemzetek és etnikai/vallási/ideológiai közösségek békés együttélése nem hantárok közötti egyműködés, hanem határon belüli vagy határok nélküli együttélés keretében valósítható meg, valamint hogy a feudális örökségül ránk hagyott állam helyét fokozatosan átveszi a város és agglomerációja mint territorális egység.
Érteni vélem a témaválasztás politikai célját, hiszen ez az identitásában bizonytalan nemzet tömegeiben jól egyesíthető a kultúrálisan jól beágyazott ellenségképpel, és pontosan az ilyen jobboldali retorika lehet alkalmas egyes, a kormánypárttól elvándorolt vagy bizonytalan szavazók visszaszerzésére. Azt gondolom, ez minden, ami a kezdeményezés javára írható politikai és retorikai szempontból, a kormány szemszögéből. Minden más szempont alapján destruktívnak találom felvetést, és összességében politikai és retorikai szempontból is elhibázottnak. Álláspontomat igyekszem pontokba szedve megindokolni alább.
Geopolitikai szempont:
Magyarország a déli-délkeleti bevándorlás egyik fő tranzit útvonala. A nemzeti hatáskörbe delegált intézkedési szabadság pénzügyi tehervállalás töbletet eredményez és gyengíti Magyarország közös teherviselésre vonatkozó jogalapját. Drasztikusan megnövekedett korrupciós kockáztatot eredményez a határszéleken, mely nemzetbiztonsági többlet kockázatot is maga után von. Az ISIS (sokadik generációs) európai beszervezései nyomán is ma már teljesen egyértelmű, hogy Európa bevándorlási politikája nem eredményes. Mégis tartja magát az a feltételezés, hogy ennek oka a megengedő szemléletmód, és nem a következetlen és skizofrén európai hozzállás, amely egyszerre ünnepli a sokszínűséget és utasítja el annak következményeit. Az, hogy Magyarország is beáll ebbe sorba, azért is meglepő, mert a magyar történelmet egészen Trianonig végigkíséri a vegyes etnikumú lakosság sikeres nemzetté kovácsolása, a békés együttélés feltételeinek példaértékű, gazdaságilag fenntartható és kulturálisan integratív megteremtése.
Nemzetbiztonsági szempont:
Az uszítás hiányában is jelenlevő idegengyűlölet felszítása nemkívánatos zavargásokhoz, az erőszakos bűncselekmények számának növekedéséhez, a nemzetözi politikai presztízs eróziójához vezet. A kisméretű terrorista sejtek beszivárgását megakadályozni gyakorlatilag, de elvileg sem lehetséges. A terrorizmus és a gerilla hadviselés elleni védekezés egyetlen módja a saját kultúrájú közeg visszartó ereje, úgy a immigránsok szülőhazájában, mint az európai közösségek esetében. A bevándorlók visszatarása előbbiek elfogadása esetén az egyetlen lehetséges védelem kiiktatása ilyen fenyegetéssel szemben. Az egységes európai irányelvek és fellépés mellőzése a terrorista csoportok izolációját teszi lehetővé a kontinensen belül, és pont az izoláció az, ami a terrorcselekmény elkövetésének valószínűségét növeli.
Humanitárius szempont:
A potenciális menekültek száma nem csak az EU humanitárius keretét, de akár a célországok teljes népességét is meghaladják. A "kifelé, megelőzési célból" nyújtott, ellenőrizhetetlen kiadások netto veszteséget jelentenek az EU-nak, és a menekült probléma megoldását nem segítik, hanem hátráltatják. A létező és működő megoldás a természetes munkaerőpiaci integráció szemben a szociális lebegtetéssel és jogszabályi elszigeteléssel.
Poitikai szempont:
A kérdések és válaszok manipulatív tartalma és felszínessége kizárja, hogy a kommunikációs szándéktól elérő válaszok ékezzenek vissza reprezentatív értékkel. Az így szerzett legitimitásra a kétharmadközeli kormányzásnak a belső biznytalanságon túl nincs szüksége, az eredményből levonható következtetések torzak, de a kormány cselekvési szabadságát csökkentik. A témafelvetéssel bevonandó szavazók elvárásai olyan kötöttséget vonnak maguk után, mely továbbra is szakadékot tart fenn a politikai kommunikáció, a jogalkotás és kormányzati cselekvés között. Ezek az ellentmondások a kalandoroknak kedveznek, de a nemzetépítést ellehetetlenítik és a törzstámogatókat elbiznytalanítják.
