Sokat vártam a 2010 májusában megválasztott új kormánytól.
Voltak kedvezőtlen előjelek. "Nemzeti konzultáció". Valahogy nem ismerek senkit, akinek szerencséje volt hozzá, biztosan nem ismerek egy nemzettagot sem.
És végül lett ez.
Mit lehetne itt értékelni? A fiúk a grundról megbeszélték, hogy jót akarnak, és megcsinálták. De hol itt a probléma?
Az első számú probléma, hogy a fiúk a grundról nincsenek 10000en. Gondolok itt arra, hogy lehet jót akarni, de véghez vinni nem 7en fogják. Lehet bízni saját önmérsékletünkben és felvilágosultságunkban, de nem csak 7en vagyunk. Lehet félni a kísértetektől, de nincs minden szekrényben kísértet. Lehet hagymahéj politikát csinálni, de elvesztjük az érdeklődésünket a sokszor hámozott és egyre csekélyebb méretű zöldség felett.
Ti most azt hiszitek, hogy megcsináltátok? De mit? Eszembe jut 2001 augusztus 20-a. Akkor olyan érzésem volt, hogy most jó végre magyarnak lenni. Mert lassan lesz itt polgárság, ami elcipeli a vállán az országot, lesz itt szolidaritás, ami felemeli, és talán megtanul a nemzet ünnepelni, magát, hogy öröm költözzön a közterekre is.
Most olyan érzésem van, hogy itt van a magyar paraszt, a bamba fasz, és nem tudja, ki ő, és hiába kérdezi, mert a válasz: várj a sorodra, még gondolkodunk.
Van ebben az országban sok, aki gondolkodik. Van, de meg nem hallgattatik. A cél szentesíti az eszközt? Mely cél? és mely eszközt? Kérdezném, miért hiszitek, hogy a kormányé a hajó? És ha nem jó, akkor is a kormányé, a hanemjó? Nem kéne nagyítóval keresni az alkalmatlanokat...
Ott vettem észre, hogy ez nem az igazi, amikor a Köztársasági Elnököt leváltottátok. Kár volt. Akkor még azt hittem, hogy a mögöttes cél, hogy a nép maga válassza Elnökét, de ezt meg nem léptétek. Intő jel volt, hogy a Híd, melyet az északi magyarság bizalmába avatott, az anyaországnak szót nem ért. Intő jel volt, hogy szomszédainkkal a külpolitikát új alapra helyezni nem volt érkezésetek. És persze intő jel, hogy elfogynak az ígéretek.
Tudnotok kell, hogy 98-ban volt vízió, és ami a sikert elmosta, az a gőg volt, semmi más.
És tudnotok kell, hogy most nincs vízió, de a jól palástolt gőg maradt, semmi más.
Kár volt. Kár volt, amit az elmúlt nyolc év tett, és kár, hogy a lényeget észre nem vettétek. Lenne ezer módja, hogy a társadalom gondját külön költségvetési teher nélkül enyhítsétek, és lenne másik ezer, mely úgy javítana, hogy bevételt teremt. Mégis más zsebében nyúlkáltok megint, mintha nem tudnátok, hogy folytatás önmagában nincs. Ritka szívesség már, ha az állam a kötelezettségét rendezi.
A bárányok hallgatnak.
