Öko-Cartha Magyarország

Mostanság sok szó esik arról, hogy egy-egy emblematikus politikus nem azt mondta, nem úgy mondta, meg demagóg, népbutító, valójában nem azt akarja. És persze tényleg, ott a szakadék a szavak és tettek között. Sőt, ott a szakadék a közlés és a megértés között is.

Előbbinek oka talán a demokrácia alapvetésében keresendő, azaz hogy a többség fog dönteni. És a többség álláspontja - a közmegegyezés - nem garancia a helyesre. Ha magamra szeretném venni a demagógia vádját, mondhatnám, jó példa erre a 2006-os választás eredménye, és a jelenleg tapasztalható következmények. Ugyanitt megemlítendő, hogy a hatalomgyakorlás legősibb módja a megtévesztés, és ennek eszköztára és beágyazottsága ma talán nagyobb, mint valaha korábban.

Azt gondolom, hogy hiú remény politikusoktól, különösképpen választások előtt, az igazat, a színtiszta igazat, és csak az igazat várni.

Ellenben várhatunk értékrendet - prioritásokat, amit és amilyen sorrendben ígérnek. Nem mennyiségeket, hanem minőségeket, és ellenőrizhetjük az eredményt. Összeszedhetjük, hogy egy politikai szereplő milyen értékeket képvisel, és hogy képes-e egyiket a másik rovására képviselni.

A szélhámos politikai szereplőnek nincsen nyilvános prioritása, vagy ha van, ez megmarad a szavak szintjén. És pontosan ez, ez az absztrakció a mai, közélet iránt nyitott ember legnagyobb kihívása, hogy különbséget tudjon tenni. Én nem értek a tv szereléshez. De el tudom dönteni, hogy működik vagy nem. Én nem értek közgazdaságtanhoz, de azért ha valaki elmagyarázza nekem, hogy a világgazdasági válság miatt esik le a labda, azt nem hiszem el.