Sok minden történt mostanában, ami joggal érhette el az ingerküszöbünket, bármely magasan van is a léc. Önvizsgálattal kell kezdem ezt a bejegyzést, lévén bizalmat helyeztem valamibe vagy valakikbe, és ez a megelőlegezett bizalom eddig betlit játszik.
Figyelmesen meghallgattam a mineszterelnök sokadik évértékelőjét. Szépen felépített beszéd volt, sok szép szó és szellemes megjegyzés. Igazi európai - a szónak a jó értelmében - normateremtő beszéd. Retorikai szempontból azonban egy fontos erény zavarbaejtően hiányzott. Az, amikor a szónoki képek találkoznak a realitással, hogy új megvilágításba helyezzék azt. Lassan azt gondolhatjuk, hogy kies hazánkban az ilyen esemény - hogy egy politikus megnyilvánulása kapcsolatba hozható a relitással - valamely 3. típúsú találkozáshoz hasonlatos. És lássuk be, ez a romatikus elvágyódás nem alaptalan.
De mint elhivatott UFOlógus tennék egy próbát, hogy kapcsolatot keressek a mai magyar valóság és az évértékelő között. Mindenről a szocialisták tehetnek. Mindenről az EU tehet. Mindenről az IMF tehet. A magyar politika semmit sem tehet. Amit tehet, azt már meg is tette. Ott van például a szakképzés. Meg van oldva. Vagy a középosztály megerősítése. Sínen van. Társadalmi szolidaritás. Már most biztosított. Hajléktalan probléma meg nincs. Nincs senki már a pesti aluljárókban. A devizahitelesek gondja. Akinek van pénze, már nincs devizahiteles ügye. Akinek nincs, az meg majd fizeti 10 évvel tovább, rögzített árfolyamon, kockázati felárral, ha lesz munkája. Vissza van állítva a munka becsülete. Erre garancia az egykulcsos adó. Meg a tízféle járulék és hozzájárulás. Apró betűvel egy söralátéten. Azért nyilvánvaló, hogy ez az egykulcsos adó megteremti a munka becsületét, mert mindenki tudja, hogy nálunk a bruttó jövedelmek nemzetgazdasági szinten kiegyenlítettek, és minden esetben arányosak a teljesítménnyel és a társadalmi haszonnal. Vagy az alkotmány ügye. Széleskörű, tényfeltáró társadalmi konzultáció előzte meg. Mindenki hozzászólhatott, négy igen okos kérdésre adott eldöntendő válasz erejéig. Ez az alkotmány európai. Benne van, hogy Magyarország többé nem adósodik el. A fiam a minap azt mondta, hogy nem játszik velem soha többet, mert nem vállaltam, hogy hétköznap este lézerkardozzunk. Nagyon aranyos és őszinte volt a felháborodása.
Választópolgárként is kísérletet teszek, hogy összehozzam az évértékelőt a realitással. Ehhez egy egészen jelentéktelen csip-csup ügyet szeretnék felhasználni. Budapesten, az V. kerületben, a Szent István téren 141 éve működik egy iskola, a Szent István Általános Iskola. Azon kevés iskolák közé tartozik Magyarországon, ahol van ének-egyházzenei oktatás. Történt a minap, hogy értesítették az igazgatónőt, hogy hivatalos a képviselőtestület oktatási bizottságának az ülésére, másnap. Ahol is előterjesztétték, hogy a Szent István téri iskola praktikus okokból nem működhet tovább. Viszont a logopédiai szakszolgálat és Kormos István Általános Iskola tavalyi felszámolása révén átköltözhet egy szűk belvárosi utca sötét épületébe. Ennyi a csip-csup ügy.
Ezen a ponton találkozik a politikai akarat a realitással.
Pa-role-pa-rol-e-pa-ro-le.
