Motto:
Álmomban a múltban jártam
És készítőikről meg használóikról
Meséltek a tárgyak, sok egyedi darab
Álmomban a jelenbe jöttem vissza,
Hogy kérdezzem a tárgyakat.
De egyik sem szólt semmit,
Vagy ha mégis: „Ugyanaz!”
Sokféleképpen el lehet képzelni egy olyan modern társadalmat, mely a környezetvédelemmel érdemben és elsődlegesen foglalkozik. Ehhez biztosíthat az állam, de biztosíthat a kultúra is biztos alapot. Én ez utóbbival kapcsolatban szeretnék felvázolni egy lehetséges utat, és próbálom igazolni, hogy a felvetés mind társadalmi, mind gazdasági, mind kultúrális szempontból jelentős hozadékkal jár, továbbá biztosítja a jó iráányt a 21. század emberiségének a fenntartható fejlődés és az életminőség javítása felé.
A fogyasztói társadalom motorja a termelés - fogyasztás ciklus, mely kizárólag pozitív visszacsatolás révén szabályoztt, és szükségszerű, periodikusan megjelenő következménye a maihoz hasonló gazdasági világválságok megjelenése.
A termelési kényszer oka kettős: egyrészt a fogyasztói igény, másrészt a vagyoni javak újraelosztásának, az entrópikus folyamat lejátszódásának ereje.
A fogyasztói kényszer szintén kettős, a felesleg konvertálás kényszere, valamint a szükségletek kielégítése.
A kizárólag pozitív visszacsatolással működő rendszerek nem ismeretlenek a biológiában sem. Ezek működésére egzakt matematikai képletekkel rendelkezünk. Természetesen az ilyen renszerek korlátlan növekedésének van abszolút gátja, ez a biológiai példánál maradva a környezet eltartó képessége. Ha ezt a hasonlatot tovább visszük, aminek ma tanui vagyunk, az nem más, mint a sáskajárás utáni állapot. De a megfeleltetés természetesen nem száz százalékig fenntartható. A folyamat eszköztára és következményei - az emberi pszihé sajátosságai nyomán, könnyen tettenérhetőek: a termelés növekvő mennyisége, a minőség folyamatos romlása, a felesleg elértéktelenedése, az igény devolválódása, az életminőség romlása, újraértékelés.
A fenntartható, nem periodikusan összeomló fejlődés kulcsa a negatív visszacsatolás - az önmegtartóztatás.
Fentiek nyomán a termelés szerkezetének megváltoztatása komplex társadalmi hatásokkal jár. Mi lenne, ha az ipari forradalom óta elterjedő, a jelen technikai lehetőségei mellett döntően felesleget gyártó termelési szerkezet helyett visszahelyeződne a hangsúly a manufaktúra jellegű termelésre?
Minőség: Amennyiben csökken a túltermelés, teret nyer a tartósság, mint fogyasztói szempont. A tartósság egyben azt is jelenti, hogy kevesebb szennyezés jut a környezetbe, mert kevesebba feldolgozás során felhasznált környeztkárosító anyag, és kevesebb a hulladék.
Stílus és egyediség: A kisebb volumenű termelés, a nagyobb hozzáadott érték teret ad az egyéni stílusjegyek megvalósításának. A létrejövő sokszínűség és egyediség felülírja a fogyasztást erősítő divat trendeket, növeli a foglakoztatottságot, és lehetőséget ad a kultúrális önkifejezésre és kultúra exportra.
A negatív visszacsatolás társadalmi módja az egyedi, tartós cikkek preferálása a fogyasztásban. Ezen preferencia érvényesítése a vásárlói szokásokban egyben jelenti a termelő és kereskedő kitüntetett megválasztását is.
Ugyanennek a folyamatnak a legtriviálisabb jogszabályi módja a felesleg kiemelkedően magas adóztatása, legyen a forrása akár belföldi termelés, akár import.
