"Ha azt mondjuk a fölnőtteknek: "Láttam egy szép házat, rózsaszínű téglából épült, ablakában muskátli, tetején galambok..." - sehogy sem fogják tudni elképzelni ezt a házat. Azt kell mondani nekik: "Láttam egy százezer frankot érő házat." Erre aztán fölkiáltanak: "Ó, milyen szép!""
Mert ilyenk a felnőttek.
Ha azt mondják nekik, hogy építek óvodát, utakat, támogatlak, hogy bővítsd vállalkozásodat, azért fogok dolgozni, hogy az állam ne akadályozó, hanem segítő kéz legyen az ország állampolgárainak - azt nem értik. Akik értik, nem hiszik. Akik hiszik, nem bír-ják.
Ha azt mondják nekik, megmondom, ki tehet róla, hogy rossz napod van, hogy rossz éved van, hogy félsz, vagy hogy szegényebb vagy, mint a szomszéd két házzal arrébb - azt értik. Akik nem értik, azok hiszik. Akik nem hiszik, azok bír-ják.
A felnőttek elcsodálkoznak, ha egy gyerek felteszi a "naív" kérdést: Miért? Ebben az a felháborító, hogy nem ismerjük a válaszokat. Mert a világ kicsinyke szeletétől várunk értelmet, és ennek értelme az lenne, hogy minket segítsen. És mégis, ez a kicsi, kisajátított szelete a valóságnak, ez is elárul minket. Nem Guillemus Ockham borotvájával van a baj, dehogy. Nagyon egyszerű egy félbe vágott óra, csak nem működik. Nem a félbevágott órával van a baj, hanem hogy időt akarunk leolvasni róla. Mert arra, nem való. Egy gyerek így mondaná: "Járszuk azt, hogy ez a homokozó lapát egy fa. És játszuk azt, hogy igazi." És a felnőt a végén ezt teszi hozzá: "És felejtsük el, hogy játszásból igazi."
Mert mi lenne, ha a felnőtt nem felejtené el, hogy játszásból igazi? Lehet, akkor játszásból átváltozna bokorrá. Lehet, akkor tényleg játszani kéne, és a játékban alkalmazkodni. Lehet, hogy a szabályok nem kedveznének, és játékból lehetne veszíteni. Lehet, hogy a félbevágott óra játszásból mutatja az időt, de a játék után, mint a lapát, visszaváltozik, és akkor már nem az időt mutatja, hanem a hiányt. Lehet, ha tudnánk játszani, akkor véget tudna érni a játék, és a visszaváltozott dolgok megmutatnák igazi természetüket.
Vannak, akik azt játszák, hogy nekik mindent szabad. És vannak akik azt játszák, hogy a világ kicsinyke szelete az egész. És vannak, akik azt játszák, hogy ők találják ki az összes szabályt, maguk. És vannak akik azt játszák, hogy eldönthetik, mit hallanak és mit nem. És mind azt játszák, hogy elfelejtették, hogy ez játszásból igazi.
