Ti vagytok az íj, melyről gyermekeitek eleven nyílként röppennek el.
Az íjász látja a célt a végtelenség útján, és ő feszít meg benneteket minden erejével, hogy nyilai sebesen és messzire szálljanak.
Legyen az íjász kezének hajlítása a ti örömetek forrása;
Mert Ő egyként szereti a repülő nyilat és az íjat, amely mozdulatlan.
Kahlil Gibran
A lehetőség, a képesség és a cselekvés dilemmája
A lehetőség adott. Az íj adott. A lehetőséget könnyű cselekvésre váltani, az igazi kérdés a képesség. Mert ez nem a káderek képessége, hanem az ország képessége, amivel nem valami bolsevik hatalom, hanem a demokratikus rendszer tagjai emelkednek méltó helyükre.
Hogy, hogy nem, az elmúlt húsz év nem demokráciát hozott, hanem a pártállamban oly bőven termő besúgok erkölcseit terjesztette a stokholm szindróma rafinált mechanizmusa szerint. A rendszerváltás áldott vértelensége vértelen hullává tette az áldemokratikus felépítményt, mely minden demokratikus eszköznél gyorsabban vette át a nyugati demokráciákban kifejlesztett, gazdasági és információs alapú hatalomgyakorlási monopóliumokat.
Elkerülhetetlen megfogalmazni, és tudatosítani, hogy miképpen lehet sajtószabadság mellett és jogállami viszonyok között tömegeket manupulálni. Azért, mert felettébb egyszerű, meg mert nem szükséges mögötte összeesküvés elméleteket látni, meg mert mindannyian érintettek vagyunk, és nem utolsó sorban, hogy ne legyünk áldozatai, és ne rántsuk ezúton magunkkal szűkebb és tágabb pátriánkat. A mechanizmus kulcsát az individualizmusban látom, amit paradox módon a Kádár-rendszer terjesztett el Magyarországon, és jelenleg is fénykorát éli, szerte az európai kultúrkörben. A viszonyítási pontoktól önfosztott ego fogékony minden önközlésre, és ezzel a kör bezárul. Minden médiában megjelenő személy automatikusan vélemenyformáló lesz társadalmi szinten, attól függetlenül, hogy akár csak maga - noha ez talán kevés - szeretné-e általános érvényűnek tekinteni mondandóját, viselkedését. És erkölcsi fundamentum hiányában, "demokratikusan", a közölt és befogadott többségi minták terjednek el. Nem terjedt el viszont - a hiánygazdálkodás hagyatéka? - a választási öntudatosság. Sem a boltban, sem információáradatban nem vagyunk kritikusak, ínyencek. Meg persze a szavazó urnáknál sem.
